Kifejezéstár

A gének befolyásolják a beszédet

ar AR de DE em EM en EN es ES fr FR it IT ja JA pt PT px PX zh ZH af AF be BE bg BG bn BN bs BS ca CA cs CS el EL eo EO et ET fa FA fi FI he HE hr HR hu HU id ID ka KA kk KK kn KN ko KO lt LT lv LV mr MR nl NL nn NN pa PA pl PL ro RO ru RU sk SK sq SQ sr SR sv SV tr TR uk UK vi VI

A gének befolyásolják a beszédet

Azt, hogy milyen nyelven beszélünk, származásunktól függ. De génjeink is felelősek a beszédünkért. Erre a következtetésre skót tudósok jutottak. Azt vizsgálták, hogy az angol miért más mint a kínai. Eközben felfedezték, hogy a gének is szerepet játszanak. Ugyanis a gének befolyásolják az agyunk fejlődését. Ez annyit jelent, hogy formálják az agy szerkezetét. Ezzel meghatározásra kerül nyelvtanulási tulajdonságunk is. Ebben két gén variációja a meghatározó. Amennyiben egy bizonyos variáció ritka, akkor tonális nyelvek alakulnak ki. A tonális nyelveket tehát olyan népek beszélik, akikből hiányzik ez a gén variáció. A tonális nyelvekben a hangok magassága határozza meg a szavak jelentését. Ide tartozik például a kínai. Amennyiben ez a génvariáns dominál, más nyelvek alakulnak ki. Az angol nem tonális nyelv. Ezen gének variációja nem egyenletesen van elosztva. Ez azt jelenti, hogy különböző gyakorisággal fordulnak elő a világban. A nyelvek viszont csak abban az esetben maradnak fenn, amennyiben továbbadják őket. Ehhez a gyerekeknek tudniuk kell a szüleik nyelvét utánozni. Tehát jól kell tudniuk tanulni a nyelvet. Csak ebben az esetben öröklődik generációról generációra. A régebbi génvariáns az amelyik a tonális nyelvek kialakulásáért felelős. Régebben tehát valószínűleg több tonális nyelv létezett mint ma. A genetikai tényezőket azonban nem szabad túlértékelni. Ezek csak hozzá járulnak a nyelvek kialakulásának magyarázatához. Nem létezik azonban kifejezetten az angol vagy a kínai nyelv számára gén. Bárki beszélheti bármelyik nyelvet. Ehhez nem génekre van szükség, hanem mindössze kíváncsiságra és önfegyelemre!